A család híre és túlélése azon múlik, viszik-e, veszik-e a csilipaprikával ízesített lóbabpürét. Márpedig a pürét veszik és viszik, hiszen Szecsuánban vagyunk, ahol a bors mellett ez a másik alapveto hozzávaló, amely minden ételbe kell. Nem is a pürével adódik bonyodalom, hanem amiatt, hogy a családban senki nem mondja ki, amit szeretne. Mindenki szerepet játszik, mindenki meg akar felelni, legalábbis szavakban, a többiek elvárásainak. Most pedig ráadásul ki akarnak tenni magukért, hiszen nyolcvanéves a "nagyi", aki anyacsászárnéként eros kézzel, már-már kíméletlenül mozgatja a szálakat, és irányítja a szereplok életét. Meg kell szervezni a születésnapi ünneplést, és eközben - ha csak képletes értelemben is - kiborul a rotyogó kondér, és minden családtag szennyese közszemlére kerül.  A Szecsuáni csípos lapjain Pingle, a képzeletbeli kisváros valós színekben, egzotikus kavalkádja teljességében elevenedik meg - ugyanakkor tele van olyan figurákkal, akik akár a szomszédunkban is élhetnének, akik akár mi magunk is lehetnénk. Éppolyan pletykásak, falánkak és kapzsik, és ugyanúgy rejtegetik jellembeli fogyatékosságaikat, mint mi. Ez garantálja, hogy a fiatal szerzo csípos, groteszk muve bármely ország bármely olvasóját szíven találhatja. Yan Ge 1984-ben született Kína Szecsuán tartományában. A Szecsuáni csípos a harmadik regénye, 2013-ban hazájában elnyerte vele "A Legígéretesebb Új Tehetség" díjat. A világ most kezdi el felfedezni, egyszerre számos országban készül a regény fordítása.